Volt némi munkakapcsolatunk, így láttam Kulcsár Ágnest kiállítási képeket válogatni, a tárlókat cipelni, tisztogatni, biztos ízléssel berendezni, céhügyeket szervezni, minden felvetődő kérdést megoldani, és a saját kiállítására készülődni a munkái között. Úgy éreztem, a maga vidám, csapongó, életigenlő természetével egy célt szolgál, a művészet érvényesítését. 

Pár napja meghívó érkezett; Helsinkibe várnak Kulcsár Ágnes kiállításának megnyitójára. Ennek apropóján beszélgettünk.

A ház a vár alatt kívülről nem jelzi, hogy lakója mivel tölti mindennapjait. Belül kerülve már más a helyzet; képek a sarokban, a szekrények mellett, természetesen a falakon, gömbök a mesék világából, ahonnan a lopótök-variációk is útra keltek.

Különböző tárgyak alig ismert technológiával, szőnyegek a földön és a falakon; mind-mind saját alkotás. Ági veszprémi festőművész, barátja az alkalmazott grafika, a szitanyomás, a linómetszet és minden más eljárás, amely révén az aktuális ideát leginkább meg tudja valósítani.

Azt mondja, egy ideje nem újat alkot, hanem újraértelmezi a korábbi munkáit. Olyan ez, mintha egy író, elővéve a korábban készkéntlezárt regényt, tanulmányt, szükségét érzi a módosításnak, folytatásnak. Ilyen időszakban jött a lehetőség, hogy Finnország fővárosában, Helsinkiben lehessen önálló tárlata. A hetek óta tartó levelezésből úgy tűnik, Kulcsár Ágnes műveinek április 21-étől egy belvárosi, csupa üveg kis galéria ad otthont, amely előtt naponta mintegy ötvenezer lehetséges látogató siet el.

– Nem vagyok tagja a Veszprémi Magyar–Finn Baráti Társaságnak, de sok barátom révén ismerem a szervezetet, többször segítettem is őket mint kiállításrendező. A társaság örökös elnöke, Tímár Vera nemrégiben egy finn barátnőjével eljutott a fűzfői kiállításomra. Vera ott mondta először, hogy kellene szervezni a munkáimból Helsinkiben is kiállítást. Már az ötlettől is meghatódtam, és nem gondolkodtam azon, hogy lehet-e ebből valóság. Közben Vera Szoboszlai András (a VEMAFI elnöke) által kijuttatott egy könyvemet Helsinkibe, továbbá mindkét oldalon ismert volt, hogy idén Veszprém a finnugor kulturális főváros, így tényleg meghívást kaptam egy kiállításra, a Balassi Intézet támogatásával. Többhetes ügyintézés kezdődött, adminisztráció a Külügyminisztériumban, a rendezvény pontosítása a finn partnerekkel. Most ott tartunk, hogy 25 nagyobb képem már útnak indult, én is tudom, milyen csatlakozásokkal, hogyan jutok el Helsinkibe.

– Mivel például mi, magyarok a finneket a racionális életszemléletükkel tartjuk nyilván, azt gondoltam, viszek egy kis lírát ebbe az egzakt világba, ezért adtam a kiállításnak Az álmaim földje címet. Ezt gondoltam kifejezőnek, mert átírt tájképeket küldtem, természeti motívumokat, de nem a megszokott perspektívában, hanem természeti elemek kavalkádját, ami szerintem benne van ebben a címben.

Jelentősebb önálló kiállítások: 1992, 1998 Csikász Galéria, Veszprém; 1992 Art Galéria, Győr; 1998 Egis-székház, Budapest; 2003 Veszprémi Egyetem, aula; 2000, 2005 balácai villagazdaság és romkert; 2009 Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum; 2010 Alsóörs, Török Ház; 2013 Veszprém, Várgaléria, Dubniczay Palota; 2013 Budapest, Bálint Ház; 2015 Laczkó Dezső Múzeum

Díjak: Veszprémi tavaszi tárlat nívódíja, 1998; Ajka Tárlat, alkotói díj, 2005; Veszprém Megye Közművelődéséért díj, 2006

Művészeti tagság: Veszprémi Művész Céh, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete. A Veszprémi Művész Céh titkára 2006 óta.

Kulcsár Ágnes a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1971-ben végzett dekoratív festő szakon. Nyomdai grafikusként és kiállításrendezőként is dolgozott. Az utóbbi években többnyire kollázsokat készít dekoratív csomagolópapírok, színes nyomatok beépítésével a képekbe. Emellett térbeli formákat (gömbök, kockák, korongok és lopótökök) használ festési felületként, új, sajátos műfajt teremtve. Naturális és elvont, szimbolikus dekoratív elemek egyaránt megtalálhatók a festményein.

Forrás: Veszprémi 7 Nap