Asztalos István

altListáról

Telefon: 30/9026703
Jelölő szervezet: MSZP

 
Önkormányzati kpviselő

 

 

(Önéletrajz)

1957. március 21-én születtem Veszprémben. Példásan gondoskodó, derűs családban nőttem fel, egyetlen gyerekként én kaptam szüleim minden szeretetét. Szorgalmas és fiúsan "jó" magaviseletű gyerek voltam; életemben jól megfért a kitűnő bizonyítvány a lakótelepi csibészkedéssel. Középiskolát mély elkötelezettségből választottam, bár a kémia iránti vonzalmamat később fokozatosan és végérvényesen felváltotta az irodalom iránti vonzalom. A Vegyipari Szakközépiskola érettségiző diákjaként így nyertem felvételt Szombathelyre, és a négy év alatt, amit a nyugati határszélen eltöltöttem, kétszeresen is eldőlt az életem. Ott lett belőlem tanár és házasember, onnan jöttem haza tanítani és családot alapítani a szülővárosomba. A pályakezdés küzdelmes éveiben a tanári mesterség és a családi türelem mellett megtanultam a magánerős építkezés fortélyait is, így lettem lakástulajdonos a Cholnoky lakótelepen, ahol máig is élek.

1986-ban megszületett a fiam. Vele született betegségével éveken át küzdöttünk, együtt az orvosok és a család. Sok mindent megtanultunk azokban az években, főként az egyszerű, a látszólag természetes értékek tiszteletét. Talán ezért van, hogy bár csak hárman vagyunk, mi mégis boldog és teljes emberi közösségnek érezzük magunkat.

Az évek során a tanári pályám is kibontakozott. A Botev Általános Iskolából, ahol nagyon boldog esztendőket töltöttem, átkerültem a Lovassy Gimnáziumba, ami életem egyik meghatározó élménye lett. Eleven, inspiráló környezetbe kerültem, nagyszerű kollégák és nagyszerű fiatalok közé, és bár néhány évig hűtlen voltam a katedrához, a szívem mélyen mindig is lovassysnak érztem magam.

Diákkorom óta vonzott, izgatott a közélet. Túl a pályakezdés évein, egy szempillantás alatt nagy idők sűrűjébe kerültem. 1987 végén szabad akaratomból kértem felvételemet a Magyar Szocialista Munkáspártba. Az a párt sok párt volt már akkor a rendszerváltó értelmiség egy része ott gyülekezett, közéjük léptem be reformernek egy korban, mely végül a reformok kora lett. Így lettem alapító tagja a szocialista pártnak, így lettem emelt fővel vesztes 1990-ben, a parlamenti választásokon. Akkor úgy gondoltam, lezárult egy új korszak az életemben. Fáradt voltam, egy kicsit depressziós. Hátat fordítottam a politikának.

Új kaland várt: 1993-ban mutatta be a Petőfi Színház első darabomat. Kilenc követte még, és bár az országos siker elkerült, a színháztól, a rivalda fényes és robotos világától életre szóló élményeket kaptam.

A közéletbe 1994-ben tértem vissza, életem egy jelentős része ezóta a nyilvánosság előtt zajlik. Szocialista képviselőként lettem előbb bizottsági elnök, aztán egyéni képviselő, és 2006 őszéig szülővárosom alpolgármestere is. Ritka ajándék a sorstól, hogy az ezredfordulón, úton az intézményes Európába, Veszprém életének egyik alakítója lehettem.

Az életem, az életünk sikerek és gondok között telik. Egyszer talán majd elkészül a leltár. Most út közben vagyunk.