Irodalmi élet - veszprémvölgyiektől a kortársakig

altVeszprém sajátos módon volt jelen a magyar irodalom történetében, s ez a jelenlét ugyancsak ezer éves időtávlatban mérhető.

Hiszen az un. Gizella-kereszten megjelenő latin nyelvű felirat maga is irodalmi értékű és minőségű, vagy az un. veszprémvölgyi hexameterek is a latin költészethez sorolhatók, s ezek a királyi paláston találhatók. Egyes álláspontok szerint a Ómagyar Mária siralmat is Veszprémben írták volna, s másolták bele a kódexbe. A magyar legendáriumtörténet első alkotásaiban is ott találjuk Veszprémet és a városalapítás históriáját. De ezen a környéken, a mai régió területén számos egyházi intézmény, elsősorban kolostor létesült, amelyekben mindenütt komoly írásbeliség nyomait lehet megtalálni a bakonybéliektől a vázsonyi pálosokig. A sajátosságot fokozza, hogy Veszprém az irodalmi művekben is szereplő helyszín lett, nemegyszer inspirálva azok megszületését. 

Évszázados előzmények

Benyák Bernát piaraista tanár a 18. században un. városleíró versben adja vissza Veszprém pontos helyzetét, állapotát. Francsics Károly borbélymester naplójában a 19. századi Veszprém állapotait rögzíti kimagasló irodalmi értékű teljesítménnyel. De a 20. századból is lehet említeni Krúdy Gyulát, akinél (maga is megyei kötődésű volt) számos helyen szerepel Veszprém, még a Vörös postakocsiban is, vagy a Templárius című kisregényében, stb. Természetesen az önálló, az irodalomtörténetben nyilvántartott alkotók sora is jelentős. Kiemelendő Eötös Károly író, aki a magyar anekdotizmushoz sorolandó műveiben (Utazás a Balaton körül, a Bakony) Veszprém izgalmas és sokszínű históriáit is leírja. A 19. század végén indult a három Cholnoky testvér, akik közül Viktor és László mára már a magyar próza meghatározó személyiségeivé váltak, s említendő Jenő is, aki ugyan földrajztudós volt, de Veszprémre vonatkozó leírásai kimondottan szépirodalmi értékkel rendelkeznek.

A hely – írott – szelleme

A városban jelenleg három folyóirat jelenik meg, de kiadványokkal jelentkezik több intézmény is, mint a múzeum, a könyvtár, s igen erős a magánkiadás is. Ha az itt élők nem is szerveződtek szakmai közösségé, mint a képzőművészek, együttes jelenlétük ma is meghatározó, elsősorban a líra területén. A közelmúltban elhunyt Kemény Géza, Széki Patka László, Szokoly Tamás, vagy az itt élő Botár Attila,  Búzás Huba,  Domján Gábor, Fenyvesi Ottó költészete folyamatosan jelen van a kortárs magyar lírában. A prózaírók közül megemlítendő Martinovics Tibor, Bozsik Péter, Sarusi Mihály, vagy Balogh Elemér, aki a kortárs magyar drámairodalom egyik legtöbbet játszott művének, a Csiksomlyói passiónak a szerzője. Külön kell említeni Géczi Jánost, aki kortárs irodalmunk érdekes személyisége: gazdag életműve egyaránt köthető a lírához, a szépprózához, az esszéhez, vagy az irodalomtörténethez. 

Írók, költők a táj vonzásában

A Balaton közelségének köszönhetően, gyakorlatilag a magyar irodalomtörténet minden jelese járt itt, élt itt, írt e tájról, élményeiről. A sort kezdhetjük Csokonaival és befejezhetjük Keresztury Dezsővel, hogy a kortársak seregéről már ne is szóljunk. De sorolhatjuk Vörösmartyt és Jókait, Krúdyt és Adyt, Illyés Gyulát és Németh Lászlót, Déry Tibort és Szabó Lőrincet. A pannon szellemiség hatását leginkább talán e vonatkozásban érhetjük utol.