Ircsik Józsefre emlékeznek
2012. február 09. csütörtök, 00:00 Programajánló

80 évvel ezelőtt, 1932. január 28-án Veszprémben született Ircsik József festőművész.

Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet 2012. február 10-én, pénteken 14 órakor nyíló kamara kiállítással idézi fel Ircsik József festőművész munkásságát, akire Raffai István, az Új Horizont nyugalmazott főszerkesztője emlékezik.

A rendezők vendégül látják a festő egykori ismerőseit is, akik személyes történeteikkel gazdagítják a megnyitót követő beszélgetést.

 

 Ircsik József (1932-1986)

Tanulmányok: Derkovits Képzőművészeti Kollégium Magyar Képzőművészeti Főiskola , (1949-54) 

 Mesterei: Bernáth Aurél, Kmetty János,

 Művészeti díjai: Szeged, Nyári Tárlat,  I. díj, 1970; Egry - díj, 1972; Gizella-díj, 1992;

 Tagságok: Magyar Képzőművészek Szövetsége; Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja; Fiatal Művészek Stúdiója.

 Válogatott egyéni kiállítások: 1966 Óbuda; 1967 Veszprém; 1968 Budapest, Fényes Adolf terem; 1970 Veszprém; 1972 Veszprém; 1975 Veszprém, 1978 Győr; 1978 Ajka; 1987 Bakonyi Múzeum, Veszprém; 1994 Veszprém, Művészetek Háza; 2007 Veszprém, Művészetek Háza

 Művei közgyűjteményekben: Damjanich J. Múzeum, Szolnok; Váci Múzeum; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Tornyai J. Múzeum, Hódmezővásárhely; Sárospataki Képtár; Várpalotai Képtár; Thury György Múzeum, Nagykanizsa; Mátra Múzeum, Gyöngyös; Móra Ferenc Múzeum, Szeged

 

Egy huszadik századi veduta festő emlékére A veduta városképet jelent. Épületcsoportok, városrészek hű ábrázolását. Nem jellemző a huszadik század művészetére. A múlt század második felében nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy valaki merjen nem-avantgarde lenni – és festeni egy kisvárost. Ircsik József ezt az utat választotta: festette Veszprémet, ahol született, ragaszkodott gyermekkora színtereihez. Szerette a Buhim, a Dózsaváros és a Cserhát apró részleteiben artisztikus, arányaiban emberszabású kis házait, utcácskáit, de megörökítette a városban idegen testnek érzett fantáziátlanul szabályosra formált kockaépületeket is. Veszprém-szeretete átsugárzik a képein. Ircsik József most lett volna nyolcvan éves. (Gopcsa Katalin)

„Ircsik József festői hagyatéka több szempontból is dokumentum. Elsőként azért, mert alkotójuk már nincs közöttük, s ebben az értelemben művei az ő lekerekített személyiségének emlékei. Ugyanakkor hű lenyomatai a leginkább veszprémi festőművész Veszprém-képének is. Egy település földrajzi identitása többféleképpen megjelenhet a képzőművészetben. Ahány művész vagy stílus idézi meg, annyiféleképpen. Ircsik városképe egyike a legeredetibbeknek, legteljesebbeknek.” (Szelényi Pál, 1987)

"Szép és gyötrelmes főiskolai évek múltán is hazatért, újra akart és újra tudott Veszprémben festeni. Régen letűnt utcáknak,rég, ledöntött házaknak összetéveszthetetlen stílusával állított örök emléket. Örök emléket hitének, mind gyökereinek. A házak családot jelentenek, otthonát az embernek, a vidám, a bánatos, a titokzatos embernek. Az embernek, aki állna kissé megilletődve, fanyar és szeretetteljes mosollyal a bajusza alatt. Az embernek, akit úgy nevezhetünk, Veszprém festője.” (Ircsik Cecilia, 2007.)