Szép múlt vár ránk - kiállítás a Csikászban
2011. február 08. kedd, 01:34 Kulturális hírek

Múlt és jelen fonódik össze a négy művész fotómontázsait bemutató kiállításon, amely március végéig látható a Csikász Galériában.

A kiállítás pénteki megnyitóján Tatai Erzsébet művészettörténész Szent Ágostontól kölcsönzött idézettel köszöntötte a közönséget. Az ókori filozófus először fogalmazott meg alternatív idő-értelmezést, elsőként vetette fel, hogy a múlt, jelen és jövő érzékelése mennyire szubjektív folyamat. A most kiállított képekben is közös a kreatív időfelfogás: a szemlélő számára megszűnik az a biztonság, melyet a történések kiszámítható egymásutánisága jelent, az idősíkok összemosódnak.

 
Asztalos Zsolt, Göbölyös Luca, Karina Horitz és Csáky Marianne a megnyitón

Szó szerint ez történik például Karina Horitz Hibrid memória című sorozatában. A művésznő régi családi képeket vetített magára, melyeken nagyanyja helyét elfoglalva ő maga is a történetek részévé vált, újraértelmezve ezzel a régi fotók narratíváját.

Gőbölyös Luca lentikuláris sorozata fizikailag négy vászonból áll, a műkedvelő azonban mégis tizenkét képet láthat. A felületre ugyanis három képet vitt fel az alkotó, melyek a kacsintós pénztárcák elve alapján működnek: különböző szemszögből nézve más-más látvány tárul elénk. A gyerekkori fotók és a felnőttként hozzájuk fűzött szöveges kommentárok áttűnései között nem egyértelmű az időbeni sorrend, ami könnyen zavarba ejtheti a lineáris történetvezetéshez szokott látogatókat.

 
Csáky Marianne és a múltbéli sziluettek
 
Csáky Marianne egészen különleges módon dolgozza fel saját múltját a Time Leap / Időugrás című sorozatában. Gyermekkori fotóinak negatívjaira helyezte rá felnőtt képeinek negatívjait – az így létrejött művek színvilágukban és múltértelmezésükben is egyedülállók. Még elgondolkodtatóbbak a művésznő nagyobb képei, melyeken saját aktfotóira helyezett el múltbéli sziluetteket. Az arc nélküli árnyak bizonytalan kiléte és kontextus-idegen elhelyezése komoly feszültségeket kelt a teremben.
 
Karina Horitz monumentális nagyításai

Asztalos Zsolt azonban még messzebb ment a szubjektív idő megragadásában, Tükörportréiban ugyanis az alkotás valójában akkor jön létre, amikor a néző saját arca összemosódik a tükröződő felületre felvitt fotóval. A statikus portrék és a folyton változó tükörképek az állandóság és mulandóság izgalmas játékát hozzák létre.

A március 31-ig látogatható tárlat négy eltérő időértelmezést vonultat fel, melyek önmagukban is megállják a helyüket, így együtt azonban még hatásosabban demonstrálják az ágostoni tételt. Múlt, jelen és jövő viszonya az elménkben dől el.

(Forrás: Vehir.hu - kép: y)