Adjuk vissza a várost az embereknek!
2018. május 07. hétfő, 20:58 Közéleti hírek

A modernizmus egy sor vívmányt hozott az emberek életébe, épp csak urbanisztikai vonalon üldözi el lassan a polgárokat a városokból. Márpedig az élhetőség igénye egyre erősebben kopogtat az ajtón, így itt volt már az ideje átgondolni a várostervezési szokásainkat.

Jelen esetben tökéletes alkalom erre Veszprém esetén az Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázat, melynek egyik célja a városi kultúra fejlesztése. Ehhez kapcsolódóan szerveztek konferenciát hétfőn a Hangvillában, ahol neves szakemberek adtak tanácsokat a témában.

A kultúra mint az építkezés alapja

Kultúra alatt persze sok mindent érthetünk, a köszöntő beszédek során pedig a konferenciát megnyitó személyek több vetületét is kifejtették.


Porga Gyula szerint ha már EKF-ről beszélünk, az nem csak egy cím megszerzéséről szól, éppen ellenkezőleg, annál sokkal fontosabb az út, amin elindultak, a pályázatra pedig úgy tekintenek, mint egy ösztöndíjra, tanulási folyamatra, ami megmutatja, hogyan építhetnek jobb várost.

Ám ez egyedül nem lehetséges, éppen ezért gondolkodnak térségi összefogásban. Másrészt azt is látják, hogy míg a nagyvárosok jobbára megtalálták funkcióikat, a Veszprémhez hasonló vidéki városok még keresik a helyüket – gondoljunk csak például az elvándorlás példájára.

„Ez nemcsak hazai sajátosság, hanem európai is, éppen ezért szeretnénk a pályázat során Európától tanulni, ugyanakkor reméljük, mi is jó példával szolgálhatunk” – fogalmazott a polgármester.

A betegsége miatt távolmaradó dr. Meggyesi Tamás építész nevében Winkler Nóra arról beszélt, milyen összefüggései vannak a kultúrának a várostervezéssel. Meggyesi szerint az urbanisztikának szolidárisnak kell lennie, egyfajta középpótlékként kell szolgálnia, amely az integráció elvét és az egyensúlyt képviseli, és amelyben nagyon erősen jelen van a kultúra, amely a gyökereink őrzését is jelenti, s amely az egyetlen, ami identitást adhat a városnak, ami a hely szellemiségét alakíthatja. Mert hiába jó egy épület, csak akkor lesz életképes, ha szolidáris a környezetével – és ez alapvető fontosságú a városok megtervezésénél.

Hasonlóan vélekedik Navracsics Tibor uniós biztos, aki úgy véli, a kultúra épp úgy vesz körbe minket, mint a levegő, s így ahhoz hasonlóan nem létezhetünk nélküle. Kultúra nélkül elszigeteltek lennénk, nem lennénk önazonosak, közösség sem jöhetne létre, márpedig az EU célja éppen az, hogy a közösségek közössége legyen a már meglévő alapokra építve, kiegészítve és jobbá téve azt. Ehhez az urbanisztika épp úgy hozzátesz, amire Veszprém is jó példa, hiszen éppen a konferencia helyszíne bizonyítja, hogy a múlt és a jelen feszültsége innovativitást, kreativitást is magával hozhat, ahol ma már közösségek találkoznak.

Hogyan építsünk jó várost? Emberekkel.

Egy élhető város létrehozásához elengedhetetlen tehát a kulturális örökségünk figyelembe vétele, ugyanakkor talán ennél is fontosabbak az ott élő emberek. Márpedig Jan Gehl, a konferencia díszvendége szerint pont ők azok, akiket a modernizáció kompletten kihagyott a képletből.

A 60-as évek robbanásszerűen meginduló urbanizációjának következtében az építészek úgy gondolták, minden, ami korábban igaz volt az emberekre, elavult, egy új ember született, aki folyamatosan elfoglalt, rohan és technokrata, és semmi szüksége nagy terekre, ahol élhetné az életét.

A modernisták az objektumokra koncentráltak, hatalmas épületeket húztak fel, a tájépítészetet nagyjából egy az egyben kidobták a kukába, minden olyan területet pedig, ahol nem objektumok voltak, felesleges területnek ítéltek meg. Erre tett aztán rá egy lapáttal a motorizáció és az autók inváziója, hiszen a felesleges területeket lehetett parkolókként hasznosítani.


Csakhogy ez a modell nem számolt az emberi léptékkel, ami minden technológiai újítás ellenére is változatlan, és hogy az emberek alapvető szükségletei még mindig ugyanolyanok, amiket ha nem kap, egy idő után egész egyszerűen kivonul a városból.

Szerencsére az eszetlen építkezés ellen elég hamar elkezdtek felszólalni, az elmúlt évtizedekben több kutatás is folyt arról, hogyan lehetne emberbarát városokat építeni, a 21. században pedig ez gyakorlatilag alapvető kritériummá vált. Hogyan lehet tehát eleget tenni ennek a kívánalomnak? Például a következőkkel:

  • Ne szórjuk szét az embereket: társasági lények vagyunk, keressük a hozzánk hasonlókat. Ha elszeparáljuk az embereket egymástól, ki fognak halni a városok.

  • Legyen szép a környezet, ahol a társasági élet zajlana, különben az emberek nem fognak oda menni.

  • Három dolgot mindenképpen teljesíteni kell a városnak, amiben élünk: legyen biztonságos, kényelmes és élvezetes!

  • A tervezés fontos, de a siker kulcsa a részletekben rejlik: ha csak egy tényezőt is kihagyunk, csorbul az összkép. Vegyünk példát Siena főteréről, a Piazza del Camporól, amely kutatások szerint a legemberbarátabb környezet.

  • Legyen fenntartható a város: minél több zöldfelület kell, másrészt

  • felejtsük el az egyéni mobilitás luxusát, ami nemcsak egy csomó teret vesz el az autók miatt, de az egészségre is káros. A WHO jelentése szerint a külvárosokban sokkal hamarabb halnak meg az emberek az ún. ülő szindróma miatt: mivel naponta ingáznak, többet ülnek, pedig napi 1 óra sétával már elérhetnénk, hogy 7 évvel tovább éljünk. Szóval sétáljunk, biciklizzünk vagy használjuk a tömegközlekedést.

  • Ne felejtsük el az időseket se, akik már nehezebben mozognak. Találjunk olyan helyet, ahol ők is jól érzik magukat.


Siena: tökéletes példa az emberbarát környezetre

A jó ötletek persze itt még nem állnak meg, ezek csak alapok. Az igazi sikerhez nem árt például ráérezni a civilek erejére. A #makethecity mozgalom ma akár hashtagként is szolgálhatna, hiszen látjuk, a legizgalmasabb projektek sokszor alulról szerveződnek. Ráadásul a közigazgatási szervek keze olykor meg van kötve, míg összefogással a városképet romboló elhagyatott épületeknek is új színt adhatunk és kultúrát vihetünk be (lásd a NyitvaFesztivál sikerét). De ha valaki igazán profi akar lenni, érdemes a smart city megoldásokra is alapoznia, amely ma már egyáltalán nem ördögtől való dolog.

 
Forrás: Vehír.hu
(Kép: Szalai Csaba)

Vissza az oldal tetejére >>