EKF: Tágítsuk ki az emberek horizontját!
2018. július 04. szerda, 00:00 Európa Kulturális Fővárosa 2023

Mi kell ahhoz, hogy Veszprém és a Balaton régió olyan nemzetközi figyelmet vívjon ki, mint a Garda-tó vagy Toszkána? Hogyan lehetne a kultúrát új közegbe helyezni és elérni, hogy a különböző nációkra ne ferde szemmel, hanem érdeklődve tekintsünk?

Többek között ezekre is próbál választ adni Veszprém Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázata, melynek továbbfejlesztéséről és részleteiről Mészáros Zoltánt, az EKF-et koordináló VeszprémBalaton 2023 Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük.

Debrecen és Győr mellett Veszprém jutott tovább az Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázat döntőjébe. A pályázóknak a második körben már egy jóval kidolgozottabb, részletes programcsomagot kell benyújtaniuk november 9-ig, amelyet aztán majd december 13-án prezentálnak a nemzetközi zsűri előtt.

– Mi az, amire a zsűri bírálata alapján nagyobb hangsúlyt kell fektetnetek a pályázatban?

– Három területen dolgozunk jelenleg: egyrészt felépítjük azt a szervezetet, amely győzelem esetén az egész régiót bevonva menedzselni képes a projektet. Ennek érdekében jött létre a Balatoni Korona Zrt.-ből – az üzletág megtartása mellett – a VeszprémBalaton 2023 Zrt., ami az önkormányzatok révén már önmagában is regionális szervezetként működött. Emellett a polgármester vállalta, hogy szeptemberig több civil szervezetet is bevon a tagok közé – például az Éltető Balaton-felvidékért Egyesületet, a Balatoni Kört, a Balatoni Szövetséget –, hogy még inkább az EKF célokat szolgálja, és megjelenjen a civil összefogás a szervezetben is.

Zajlik a művészeti tartalom és a koncepció fejlesztése is: minden korábban felvetett programelemet átnézünk, és részletesebben is kifejtjük őket. Néhány, a megvalósítás szempontjából kevésbé reális elemet viszont elengedtünk – igyekszünk csak azokat meghagyni, amelyek reálisak, fenntarthatóbbak, unikálisak és az EKF szempontjainak is megfelelnek.

Más projekteknek (pl. Komp projekt, Szörnyek és Sellők Partija, városi- és regionális építészet tervei) pedig most keressük a gazdáját, arra vonatkozóan, hogy ki tudná menedzselni őket.

Fontos, hogy a kommunikációra is odafigyeljünk: szeretnénk a jelenleginél tudatosabb, proaktívabb kommunikációt elindítani, jobban felépíteni a Facebook oldalunkat, megjelenni a sajtóban, az internetes médiában, létrehozni egy Instagram oldalt, olyan aktivitásokat felmutatni, amivel láthatóbbá és érthetőbbé tehetjük a veszprémi és a kis falvak polgárai előtt is a pályázatot, és amivel be tudjuk vonni őket.

Ez elengedhetetlen, a sikertelen pályázatok is pont azért buktak el, mert nem tudták megérinteni a helyieket. Aztán pedig fel kell készülni a prezentációra, hogy miként töltjük ki a rendelkezésre álló 45 percet, amit egyórás kérdezz-felelek követ. Korábban volt egy tízfős csapatunk, egyelőre még kérdéses, hogy ez változik-e, és mi lesz a stratégia.

Emellett a prezentáció előtt várhatóan pár nappal a zsűri személyesen is meglátogatja a pályázó városokat, a nemzetközi tanácsadóink tapasztalata szerint pedig az egynapos látogatás alatt kialakult impressziójuk szintén döntő lehet. Nem túl szerencsés az időpont, hiszen a december abszolút off-season, jobb lett volna egy nyári látogatás, amikor az egész régió pezseg, körbevesz minket a gyönyörű zöld táj és egyértelműen érezhető, mitől olyan erős a BakonyBalaton régió  kihívás lesz, de már készülünk rá.

 
A potenciál megvan ahhoz, hogy felnőjünk az olasz tóvidékek vonzerejéhez
(Kép: Sweettravel.hu)

– Az egyik fő célotok viszont éppen az, hogy egy olyan régió jöjjön létre, ami egész évben, nemzetközi szinten is érdekes. Mik ennek az alapfeltételei, hogyan kívánjátok ezt megvalósítani?

– Túlzás azt mondani, hogy a balatoni régió a magyar Toszkána, de van benne némi igazság. A hozzánk hasonló, tó és szőlő találkozására épülő ismert uniós márkákhoz képest, mint például a Garda-tó, a Boden-tó, viszont még alulértékelt a régió. Ahogy Jásdi István fogalmazott nemrég egy beszélgetésen, mi vagyunk most már a kellemes meglepetés, minden európai megmérettetésen felkapják ránk a fejüket, de néhány zászlóshajótól eltekintve még nem úgy látszódik a régió borászatot, gasztronómiát és kulturális értékeit tekintve sem, mint amit megérdemelne. Mi szeretnénk felemelni, és erre számos elem van a pályázatban.

A gasztronómiánál maradva, létezik egy ún. Európai Gasztronómiai Régió címe az uniónak, amire szeretnénk pályázni, és ami akár előszobája is lehetne 2023-nak. Így megmutathatnánk azokat a súlypontokat, amelyek az elmúlt években erőteljesen megváltoztak a street foodtól kezdve a még azért mindig fejlődés előtt álló strand büfé hálózaton, a borkultúrán át a minőségi és magyar gasztronómiáig. Most azon gondolkodunk, hogyan lehetne ezek mellé kulturális programokat tenni, a zenét, költészetet, irodalmat, színházat is bevonni.

 
Egy nemzetközi főzőnap a párbeszédet is elindíthatná (Kép: Valasz.hu)

– Korábban említetted, hogy a zsűri nagyon méltányolta, amiért a pályázatotokban hangsúlyosan megjelent az európai dimenzió, illetve olyan témákat is beemeltetek, mint a vallás, a vallásnélküliség, a nők helyzete, a kulturális sokszínűség, a nacionalizmus leküzdése. Ezek a gyakorlatban miként jelennének meg? Programok szintjén, jó példákat bemutatva, útmutatásként?

– Különböző programokat szerveznénk: nagyon sok érzékenyítő projekten gondolkodunk. Mondok egy példát! A Pannon Egyetemen közel 3-400 külföldi hallgató van, köztük nagyon sok ázsiai, afrikai országból. Felmerült egy ötlet, hogy szervezhetnénk egy olyan, az Óváros teret benépesítő napot, ahol minden náció kapna magának egy asztalt, és profi segítséggel megfőzhetné a saját ételét, amit aztán a város polgárai kóstolójeggyel megkóstolhatnának. Minden ország legsikeresebb exportcikke a gasztronómia, amivel remekül be lehetne mutatni a különböző kultúrákat, a sokszínűséget.

Ugyanezt meg lehetne csinálni a színháztól kezdve a képzőművészetig, hogy kinyissuk az emberek horizontját és megpróbáljuk ezt a sajnálatos módon a mások és a másság iránt egyre kevésbé toleránsabb világot európaibb irányba tolni. És ugyanezt a kis falvakban is meg lehetne valósítani. Felsőörsön például tartottak egy napot, ahol a településen ingatlannal rendelkező, de nem magyar gyökerű családok főztek, és sokaknak akkor derült ki, mennyi náció él ott. Egy-egy ilyen közösségi élmény a párbeszédet is elindíthatná. Megveszekedetten hiszek benne hogy „együtt enni, az együtt lenni is”.

 
Vigyük a kultúrát házhoz (Kép: Twohumansliving.com)

– A pályázati anyagban a regionális együttműködés, a vidéki elszigeteltség leküzdése, a kreatívabb, kultúrára alapozó városi jövő megteremtése mellett fontos szerepet kap újszerű szemléletmódok felkutatása is. Elmagyaráznád, pontosan mit értetek ez alatt?

– Például a kulturális javak fogyasztásának újszerű megközelítését. Az EKF-program egyik fő célja, hogy olyanokat is bevonjunk a kultúrafogyasztók közé, akik tradicionálisan nem azok, és ledöntsük a falakat. Hagyományos módszerekkel ez nem fog működni, mert aki eddig nem érzett magában indíttatást arra, hogy egy kistelepülésről bejöjjön megnézni például a Petőfi Színház előadásait, vagy egy jazz koncertre eljönni, az nyilván ezután sem fog. Másrészt ezekben az esetekben tiszta logisztikai akadályok is vannak: Veszprém és a környező települések között alapvetően pici távolságok vannak, de ha az utolsó busz elmegy fél 11-kor, egy kapolcsi fiatal máris nem igen tud bejönni az Utcazenére.

Az újszerű megközelítés éppen az, hogy ezt megfordítjuk és exportáljuk a kulturális projekteket, elvisszük őket olyan emberekhez, akik egyébként nyitottak lennének rá, csak eddig bizonyos okokból nem tapasztalhatták meg ezeket az élményeket. Kvázi pakoljuk fel a bábszínházat, vagy egy mozit egy „vándorszekérre”, vagy 30 babzsákfotelt és egy vetítővásznat és vigyük el őket a szigligeti várromhoz, vagy húzzunk fel egy sátrat Nagyesztergáron a Mendelssohn Kamarazenekarnak.

– Számos impozáns projekt terve felmerült a pályázatban, például egy projektirodaként, építészeti laboratóriumként és agytrösztként is működő „City-Arch Központ” vagy „A KOCKA – interaktív informatikai tudásközpont és kiállítótér”. Ezek megvalósításába, fenntartásába bevonnátok a civileket, ahogy az külföldön sok esetben már elterjedt hasonló ötleteknél?

– Abszolút. A pályázat egyik alapvető szempontja a fenntarthatóság és a civilek, a helyi művészek, vállalkozók bevonása – fontos, hogy a kezdetektől fogva ez vezesse a gondolkodást a projekteknél, és olyan maradandó projektek jöjjenek létre, amelyeket a helyiek magukénak éreznek és az önkormányzat nem rokkan bele a fenntartásukba. Már most több panelbeszélgetést folytatunk a civilekkel, nemrég Lovassys és Vetésis diákokkal töltöttünk egy fél napot, de egyetemistákkal is beszélgetünk arról, mostépp egy felmérés is zajlik a körükben, hogy mi hiányzik Veszprémből. A lista hosszú, de nagyon sok a hasonlóság. Az például jól látszik, hogy nagy szükség lenne egy olyan indoor helyre, ahol a nem szabadtéri időszakban is jól érzik magukat a fiatalok, a gyerekesek. Az is látszik ezen a hiánytérképen, hogy a vár a mostani formájában szinte csak szakrális látogatóhelyekkel bír és kizárólag a vallási turistáknak célpont, a szintén szubkultúrának számító kortárs művészetek iránt érdeklődőkön kívül a világi turistáknak nem vonzó. De ilyen folt a Haszkovó is, amit sokkal átélhetőbb, otthonosabb, barátságosabb, játékosabb, akár művészettel és kreativitással megtöltött, pozitív kisugárzású területté, egyfajta új játékos térré lehetne alakítani, hiszen egyébként sok ott a zöld felület. Erre már van egy konkrét építészeti tanulmány, de többfelé szükség lenne másfajta megközelítésű játszóterekre.

 
Ilyen nagy vonzereje csak a VeszprémFest idején volt a Várnak

– Mindezek alapján mennyire alakítanátok át a jövő Veszprémét? Inkább közösség- és szemléletformálásban gondolkodtok vagy infrastruktúraépítésben?

– A szemlélet átalakítása mindig hosszasabb, nehezebb és olykor reménytelenebbnek tűnő feladat, az infrastruktúrát ebből a szempontból könnyebb, gyorsabb átalakítani, viszont ha van mögötte egy újfajta szemlélet, az segítheti ez elsőt, és eredményre vezethet. A mi 24 millió eurós kulturális költségvetési tervünkben egyébként konkrét infrastrukturális beruházás nem igen van, jobbára csak olyan, ami valamilyen közvetlen kulturális projekthez kötődik, ugyanakkor ötletelünk olyan infrastrukturális terveken is (pl. a VMK átalakítása), amelyek az EKF pályázatban nem szerepelnek, de a város, vagy a kormány már biztosított rájuk egy potenciális forrást. A hiányterületekkel mindenképpen fontos lenne foglalkozni, és akkor a nyugdíjasokról még nem is beszéltünk, holott a városban egy elég nagy, aktív és kulturálisan is érdekelt nyugdíjas réteg van, akiknél szintén akadnak hiányok. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de nekem például vesszőparipám egy főzőház létrehozása egy olyan nyitott házban, ahol összejöhetnek a baráti társaságok, ahol 10-20-30 fős egybekonyha-étkezős terek vannak, és főznek, beszélgetnek, kártyáznak, együtt vannak. Veszprém dán testvérvárosában, Gladsaxe-ban működik hasonló: a város felújított egy többemeletes házat, a rezsit fizette, a csoportok pedig takarították, használták a házat. Az üres helyek, elhagyott, sokszor lerobbant épületek kihasználásával Veszprémben is ki lehetne alakítani közösségi tereket minden célcsoportnak.

 
Új arculatot kaphat a Dimitrov is

– Azért ezek a projektek még az újfajta gondolkodás mellett is komoly finanszírozást igényelnének, az EKF győzelem viszont nem jár pénzbeli jutalommal. Miből finanszírozná a régió, a város az elképzeléseket?

– Bár az EKF európai cím, az unió valóban nem finanszírozza a pályázatot – a költségeket jelentős részben az önkormányzat, illetve esetünkben az önkormányzatok, de legnagyobb részt a magyar kormány állja. Terveink szerint ennek 65%-a jönne az államtól, a pontos összeg csak a végső döntés után derülne majd ki. A másik két pályázó, Debrecen és Győr financiálisan erősebb, de ők sokkal nagyobb városok, mintegy 240, illetve 130 ezer lakosuk van, ezért náluk az állami szerepvállalás kisebb. Egy kicsit mi is csökkenteni fogjuk a számokat, de nem sokkal. Veszprém és a balatoni régió szponzorgyűjtő potenciálja viszont sokkal nagyobb, hiszen egy-egy nyári napon akár másfélmillió ember is megfordul itt, ezért én nem tartom irreálisnak, hogy az EKF költségvetésének 15-20%-a a vállalati szférából, szponzorációból származzon. Illetve akadnak még további részek: a jegybevétel, merchandising, valamint van néhány újszerű elképzelésünk, hogyan lehetne unortodox finanszírozási formákat, például az adó 1%-ot, vagy közösségi finanszírozást is bevonni.


Játékosság, újszerűség és civil összefogás lehet a kulcs

– Bár a cél egyértelműen az, hogy Veszprém nyerjen, ha mégsem így történne, mekkora részben valósulhatnának meg az előzetes tervek?

– Ez is egy elvárás az EKF-ben, így az előpályázat átszabásánál figyelünk rá, hogy tényleg olyan programcsomagokat hagyjunk bent, amelyek valóban megvalósulhatnak. Nyilván nem a milliárdos projektekre gondolok, de mivel Veszprém eddig is nagyon sok erőfeszítést tett a pályázatba és egy nagyon komoly összeget is tervez költeni rá, ezek, vagy egy részük valószínűleg EKF nélkül is megvalósulhatnak. Persze az a városon múlik, hogy adott esetben aztán ezzel mit kezd, de a hiányterületek, a közösségi terek pótlását semmiképpen sem odázhatjuk el.

Forrás: Vehír.hu

Vissza az oldal tetejére >>