A történelem során Veszprém és régiója több szempontból is keresztezési és ütközési pont volt a magyar és az európai kultúrában. Itt találkozott az egykori Pannon provincia és a mediterrán kultúra az északkal és a népvándorlással, itt ütközött a keresztény István és a pogány Koppány, itt volt az a középkori iskola, ahonnan a keresztény kultúrát terjeszteni kezdték a veszprémvölgyi apácák, itt húzódott az oszmán birodalom nyugati és a keresztény Európa keleti határa, ide telepítettek le német és szláv népeket a török hódoltság után, itt (is) próbálta maga alá gyűrni a keresztény és nemzeti kultúrát a bolsevizmus – és itt találkoznak még most is a bakonyi szelek a balatoniakkal… Veszprém történetében nem ritkák az ütköző ellentétek, e történések intenzitását tekintve pedig méltán nevezhetnénk régiónkat történelmi olvasztótégelynek is.
Első virágkorát az Árpád-korban élte a város (900-1301). Fejedelmi, majd királyi székhely volt, püspökségét – amely első az országban – első királyunk, Szent István alapította. A várban található Szent Mihály Székesegyházat az államalapító István királyunk bajor származású felesége, Boldog Gizella királyné emeltette. Ezt követően a mindenkori magyar királyné lett a székesegyház kegyúrnője, a várban királynéi palota épült – ezért is nevezik Veszprémet a Királynék Városának. A veszprémi püspök volt a magyar királynék koronázója, és a XIV. század elejétől a megye főispánja is.
A reneszánsz kor legkiemelkedőbb veszprémi püspöke, Vetési Albert tudatosan fejlesztette a várost, ám építkezéseiből semmi sem maradt meg a 150 éves török uralom pusztítása után. A város mai hangulatát is meghatározó barokk, copf, klasszicista épületek a XVII-XVIII. századból származnak.
A XIX. század végén Óvári Ferenc országgyűlési képviselő vezetésével átalakult a város településszerkezete, új épületek emelkedtek, új utcák nyíltak, beindult a gyáripar, polgári egyesületek alakultak. A pezsgő, ígéretes polgári fejlődés után a huszadik század közepén a szocialista várospolitika az akkor tízezret alig meghaladó lakosságot közel hetvenezresre duzzasztotta fel, és új, szocreál városközpont épült. Az 1949-ben alapított egyetem először a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett Nehézvegyipari Karaként, majd 1951-től önálló egyetemként (Veszprémi Vegyipari Egyetem) működött. Az ipar szerkezeti átalakulása után ma már több karral – és tízezer hallgatóval – rendelkező univerzitász.
A rendszerváltás után (1990) a kitörési lehetőséget a kulturális, szellemi szférában találta meg megyeszékhelyünk. Ennek köszönhetően mára valódi iskolavárossá vált, két felsőoktatási intézménye mellett a tíz középiskolájában tanuló diákság a város lakosságának tekintélyes hányadát jelenti.
A kulturális élet rendkívül pezsgő. A városban három színház működik, zenei kultúrája sokrétű és mozgalmas, a vidék képzőművészeit és irodalmárait a határokon túl is ismerik. Sportolóink is sikeresek, Kiss Balázs kalapácsvetőnk olimpiai bajnok lett, kézilabdacsapatunkat a világ elit gárdái közé sorolják. Az ezer éves Veszprém barátságos és kisvárosias hangulata azonban napjainkban sem szűnt meg. Az utóbbi években az újjáéledő óváros várja a történelmi hangulatra, meghitt sétákra vágyó turistákat éppúgy, mint a fiatalok életvidám rendezvényeire, fesztiváljaira a messzi földről idelátogatókat.